Andrej Kmeť egy falusi kovács fiaként született, nyolc gyermek közül a legfiatalabbként. Hatévesen kezdett iskolába járni Žarnovická Hutában; ez alapozta meg későbbi tanulmányait a Banská Štiavnica-i gimnáziumban. Már ott megmutatkozott egész életén át tartó érdeklődése a botanika iránt. Az iskolában a piarista rend neves tagjai tanítottak, az oktatás német nyelven folyt. A gimnázium hatodik osztályának befejezése után a trnavai úgynevezett kisszeminárium hetedik osztályába lépett. A nyolcadik osztályt is ott végezte el, majd Esztergomban tanult teológiát. Tanulmányai után Senohradban káplánként, később Krnišovban plébánosként szolgált. 1906-tól nyugdíjasként Martinban élt. Bár nem rendelkezett régészeti szakképzettséggel, az első szlovák értelmiségiek közé tartozott, akik rendszeresen foglalkoztak a régészettel. Kortársai a szlovák Schliemann-nak nevezték. Beša területén végzett kutatásai során egy mamut csontvázát ásta ki és mentette meg. A néprajzzal is foglalkozott. Diákként népi karácsonyi énekek gyűjteményét adta ki; papi szolgálata idején népi mondákat és meséket jegyzett fel, szokásokat kutatott, valamint hímzéseket és csipkéket gyűjtött, amelyeket otthon és külföldön is népszerűsített. 1873-ban a bécsi világkiállításon Hont vidéki hímzésekből rendezett bemutatót. 1891-ben szlovák csipkéket mutatott be a cseh–szlovák jubileumi kiállításon, 1895-ben pedig a prágai cseh–szlovák néprajzi kiállításon. Ezekkel a szlovák értékekkel részt vett az 1893-as párizsi női munkák világkiállításán. 1904-ben az Egyesült Államokban rendezett szláv kiállításon is jelen volt. Társszervezője volt az 1887-es martini csipkekiállításnak és az 1895-ös honti népművészeti kiállításnak. Kezdeményezésére 1910-ben Martinban megalakult a Lipa részvénytársaság, Skalicában pedig a Hímzőszövetkezet. Geológiai, ásványtani és őslénytani munkájában együttműködött a Banská Štiavnica-i Bányászati és Erdészeti Akadémia professzoraival. Több új növényfajt fedezett fel, ezért mintegy 40 növényt, főként rózsákat és gombákat neveztek el róla. Andrej Kmeť 72 000 tételből álló herbáriumot állított össze: 39 000 magasabb rendű növényt, köztük körülbelül 6 000 rózsát, valamint 33 000 alacsonyabb rendű növényt, köztük 25 000 nyálkagombát. Maggyűjteménye 1 733 mintát tartalmazott, amelyek 516 nemzetséghez tartoztak. A herbáriumot a Szlovák Nemzeti Múzeum őrzi. 1892-ben javasolta a Martin székhelyű, valamennyi szlovák városban fiókkal rendelkező Szlovák Tudós Társaság alapítását. Alapszabályának tervezetét maga dolgozta ki, és azt elfogadták. Ez a kezdeményezése mérföldkő volt a szlovák nemzeti tudomány fejlődésében. Bárhol dolgozott, Kmeť küzdött az alkoholizmus ellen; iskolai faiskolát, egyházi könyvtárat, olvasókört, mezőgazdasági műszaki és gazdasági könyvtárat, valamint gyümölcstermesztő egyesületet alapított. Ismeretterjesztő füzeteket és cikkeket írt nemcsak szlovák folyóiratokba és újságokba, például az Obzor, Katolícke noviny, Národné noviny, Orol, Národný hlásnik és Pútnik svätovojtešský című lapokba, hanem idegen nyelvű kiadványokba is, köztük az Österreichische botanische Zeitschrift, Uhorské noviny és Deutsche botanische Monatschrift folyóiratokba.
Život mesta sa dodnes sústreďuje v jeho historickom jadre. Sem smerujú kroky každého návštevníka, lebo tu sú na malom priestore sústredené významné historické pamiatky a v priehľadoch z ulíc a námestí možno vidieť raz tú, raz inú architektonickú dominantu. V historickom centre mesta stoja domy niekdajších banských ťažiarov a bohatých mestských kupcov a remeselníkov. Niektoré si dodnes zachovali pôvodné gotické časti, najmä portály, ale väčšina bola prestavaná v 16. storočí v renesančnom slohu. Fasády týchto domov sa pýšili bohatou výzdobou. S hladkými plochami fasád kontrastujú masívne arkiere na členitých a neraz sochársky opracovaných konzolách. Honosnosť renesančných meštiackych domov zvyšovali bohato zdobené portály, neraz s rodinným erbom a heslom okolo neho. Banská Štiavnica je jedným z najkrajších a historicky najzaujímavejších miest na Slovensku. V decembri 1993 sa mestu Banská Štiavnica dostalo najvyššieho medzinárodného uznania, keď bolo historické jadro mesta spolu s technickými pamiatkami v okolí zapísané do Zoznamu svetového kultúrneho a prírodného dedičstva UNESCO.